– Vissza tudok menni erről az utcáról a Külső Vámospércsi útra? Nézem a térképet, de nem igazodok el rajta.
– Igen, kétszer kell jobbra fordulni, és odavisz az út. Eltévedt? Vagy ingatlant keres magának?
– Ja nem, csak jövök-megyek, és lefotózom ami tetszik a városban. Önöknél például már néztem azt a kinti kávéfőzőt, hogy esetleg lefotózhatnám, de aztán csak továbbmentem az előbb az utca végéig.
– Ja igen, kiraktuk ide, mert lecsúszik naponta egy pár csésze, aztán ne kelljen érte folyton bejárkálni. Kér egyet?
– Kérek, köszönöm. Mennyit iszik egy nap?
– Reggel iszok egyet éhgyomorra, aztán tizenkettő körül egy, négy körül még egy. De ha munka van, akkor iszok negyediket-ötödiket is néha.
– De most nem zavartam a munkában, igaz?
– Nem, már végeztem a fűnyírással. Jobb is, mert elkezdett cseperegni az eső.
– De szép lett a kert. Tetszik, hogy sok gyümölcsfa van benne. Ott hátul mi az a halom? Bejött a nád a telekre, és levágta?
– Nem. Ott a tető felett ha elnéz, ott van az a dísznövény, abból vágtam le egy kicsit.
– Ja, az olasznád. Szoktam látni itt-ott a kertségekben. A mediterránban már teljesen megette a patakvölgyeket, de itt még nem szökött ki nagyon, szerintem egyelőre biztonságban van tőle ez a kis ér itt a telek végében. Nézze, ott egy gólya is szedeget a vízparton.
– Tényleg. Egy barátom mondta, hogy hoz ide majd pontyot, hátha megmarad, és majd pecázik nagyokat itt nálunk.
– Nem úszna el innen?
– Nem feltétlen, mert balról van egy háló az egyik műtárgynál, jobbról meg ugye itt a nádas.
– Na akkor hajrá. Egyébként régóta laknak itt?
– Szeptember óta, akkor vettük ezt a házat. Sajnos ide szólított az élet. Ez a környék meg megtetszett, jó csendes, meg két zsákutca is van mellette. Néztem a Vámospércsi út másik oldalán is házakat, de az hogy is mondjam, egy kicsit balhésabb környéknek tűnt. Egyébként Tiszalökiek vagyunk, ott is éltünk eddig.
– Képzelje, engem meg úgy hívnak hogy Löki. De egyelőre még nem találtunk levéltárban vagy máshol ottani felmenőt.
– Remek hely. Járt már arra?
– Két-három éve voltam a Keleti-főcsatorna befolyójánál.
– Na, nekünk attól nem messze van a házunk, csak a Tiszán, a vízerőműtől nem messze.
– Jó környék, jól éreztem ott magam. És ott is dolgozott?
– Igen, elektrikus voltam az erőműben 39 évig. Azelőtt 11 évet dolgoztam Nyíregyházán, szóval két munkahelyen összesen 50 évet és 175 napot dolgoztam, úgy jöttem el most nemrég nyugdíjba. De nem is baj, mert most sok munka lesz ezzel a házzal.
– Felújítják?
– Igen. A teraszból csinálunk egy nappalit, leburkoljuk, ablakot teszünk rá.
– Beüvegezik minden oldalról teljesen?
– Igen, műanyag ablakok lesznek.
– Szép lesz a kilátás a kertre.
– Igen. Csak nehéz mestert találni. Nem veszik fel a telefont, vagy ha felveszik, olyan árat mondanak, hogy csak pislog az ember.
– Ismerős sajnos. Na de kicsit csendesedett az eső, szerintem megindulok hazafelé. Köszönöm a beszélgetést!
– Nincsen mit, örültem a szerencsének. Nem kér egy szemetezzsákot az eső ellen? Kivágjuk felül, ne ázzon el visszafelé.
#1743/1493/1998
Csereivíz utca; 47.532145, 21.708692
Utca első említése: 2021
Canon EOS 6D
f4; 1/800; ISO-800; 17mm
2024.04.21.