A tegnapi ígéretemnek megfelelően ebben a blogposztban változtatás nélkül közlöm Edit két éves szemináriumi dolgozatát az akkor még „csak” 94 éves Papájáról; a szöveget a hangulat fokozása érdekében pedig a Németi bácsi udvarán szintén három hete készített 12 fényképpel tagoltam.
– Gerontagógia szemináriumi dolgozat –
Készítette: Németi Edit
2019
Bevezetés
Dolgozatom és interjúm alanya Nagypapám, Németi Sándor (későbbiekben Papaként fogom említeni), aki 2019 augusztusában lesz 94 éves. A nagyszüleim Józsán kezdték el közös életüket és 2 gyermekük született. 1949.12.03-án született Éva, a nagynénénk, majd 1957.10.06-án édesapám, aki szintén Németi Sándorként látta meg a napvilágot. A nagyszüleim telke mellett építették fel a szüleim a családi házunkat 1987-ben, így én már oda születtem és mellettük nőttem fel. Mivel Papa nagyon sokat tud egyhuzamban mesélni, így az interjú formájához nem tudtam igazodni, mert elmondtam neki, hogy mi a téma és milyen kérdések vannak körülbelül és ő annyira belelendült egyből, hogy nem tudtunk kérdésenként haladni. Bár ezt tudtam is előre, mert ha egyszer Papa belelendül a mesélésbe, akkor általában órákig el tud beszélgetni és folyamatosan felhozni az emlékeket és a témákat. Ezért is volt az, hogy 4 hétvégébe telt, mire eljutottunk az elejétől a végéig, bár biztos vagyok benne, illetve tudom is a korábbi meséléseiből, hogy még rengeteg téma van így is, amit nem érintettünk. Papa mottója, amit szinte minden találkozáskor elmond nekünk is elletve a baráti társaságunknak is, a következő: A hosszú élet 3 tényezőből áll. 1. Rendszeresség, 2. Jó családi háttér, 3. Megfelelő anyagi biztonság.
Az első 25 év
Papa 1925.08.09-én született Balmazújvárosban. 5 éves volt, mikor meghalt az apukája, és mivel nagyon szegények voltak el kellett hagyniuk a szülői házat és rokonokhoz települtek Felsőjózsára az édesanyjukkal. A Felsőjózsai Általános Iskolába járt 4 elemi osztályt, viszont 1935 nyarán az anyukája kivette őt az iskolából, „mert menni kellett Macsra Budai Mihály bácsiékhoz legeltetni a tehenet meg a libákat. Hiába kérte az igazgató, hogy ne vegyen ki, az anyagi körülményeink miatt még is abba kellett hagyni az iskolát”. Papának három testvére volt, de sajnos egyik sem maradt sokáig életben. Két fiútestvére kiskorukban betegségben hunyt el, a húga pedig fiatal lány korában tüdőbajban halt meg, mert kifázott, amikor az oroszoktól bújtatták a pajtában. „1938-ban jött a mostoha Mogyorósi-Borcsik Béla. A 40-es években a zsidókat hívták munkára, ő volt az őr, az jó volt, mert azért hogy kiengedje őket éjszaka kapott rengeteg ételt és mindenfélét, amit haza tudott nekünk hozni.” A mostohaapjától két mostohatestvére született, a ma is élő két öccse Béla és Lajos. Papa a 39-40es években újságot árult, elmondása szerint főleg katonák mentek, és azért volt ez nagyon jó munka számára, mert a gazdagok sok borravalót adtak. 1941-ben költöztek családostól a mostani helyre Alsójózsára. Onnantól kezdve mindenféle kubikusmunkákat vállalt. 1943-ban 10 hónapon keresztül tífusz-gyanú miatt karanténba került, ahol nagyon sokan voltak és kevesen jöttek vissza. 1948-ban 8 hónapig dolgozott Hortobágyon, ahol csatornát ástak. „Az volt a jó, hogy akkor már bevezették a csak 8 órás munkaidőt.” Papa szerintem nem nagyon szeret egyébként beszélni ezekről az évekről, mert erről az időszakról beszél általában a legkevésbé. Érthető is, mivel élete első 25 évét a szegénység, a betegségek és a halálesetek fonták át, így nem volt sok esélye a tanulásra és az anyagi fejlődésre sem. Illetve érdekes számomra, hogy a mostohaapját mindig „a mostoha”-ként emlegeti, így gondolom vele sem volt túl jó a viszony.
A következő 36 év
1950-ben lett neki állandó munkahelye, előtte egy évvel házasodott össze Mamával.
Amikor ’50-ben elkezdett dolgozni a vasútnál, ő volt ott a legfiatalabb és gyakorlatilag a MÁV-nál egy folyamatos tanulási időszak vette kezdetét, ami csaknem a nyugdíjas évekig kitartott. Először elvégzett egy sínhegesztő tanfolyamot, ami egy 6 hetes bentlakásos képzést jelentett. „A képzés egy vegyes bazár volt, az érettségizettek is ott voltak, meg akiknek nem volt semmi csak 4 meg 6 elemi”. Utána gázlánghegesztő tanfolyamot szeretett volna végezni, de ott kötelező volt a 6 általános. Mivel Papának csak 4 elemije volt, így ez elég nagy gondnak bizonyult, de végül ’59 őszén a vasútnál végezte el az általános iskola 5. és 6. osztályát, mivel a vasút is támogatta, hogy megszerezze a gázlánghegesztő képesítést. 10 hónapos előkészítőt rendeztek nekik a gázlánghegesztő szakmunkás vizsgára. 10-en kezdték, de csak egyedül ment el vizsgázni, mert „a többi feladta, mert idősebbek voltak és már nem akartak tanulni”. Ezek után, látva, hogy mennyire fontos a 8 általános végzettség, magánúton jelentkezett, hogy elvégezze a 7. és 8. osztályt. Ezekre a vizsgákra magától készült, nem volt segítsége. Szeptemberben levizsgázott Böszörményben. Emlékezett rá, hogy történelemből a Rákóczi szabadságharcot húzta, az volt a kedvenc témája és nagyon tájékozott volt benne.
Annyira megtetszett neki a tanulás, és természetesen az, hogy már végre voltak lehetőségei, hogy 1962-ben jelentkezett és fel is vették a gépipariba. „Feltétel a szakmunkásvizsga volt, 300-an jelentkeztek a 40 fős osztályra, esti tagozatra. Rendeztek 6 hetes előkészítőt, amit végigjártam a felvételi előtt. A humán dolgokkal nem volt gondom, csakhogy azt sem tudtam mi az a csavar. A felvételin elém tettek egy hengert, hogy rajzoljam le. Azt sem tudtam eszik vagy isszák, de emlékeztem mit mondott az előkészítőn a tanár. Elővittem a tanárnak, vagyis a tanárelvtársnak. Felvettek.” Irodalom első óra első kérdésére is emlékezett: ki tudná megmondani mi az irodalom? Papa jelentkezett, azt mondja mind a kisujjába volt, ami irodalom és történelem. Mindig jelentkezett, már a tanár néha leállította. Bátyámmal egymásra néztünk és nagyot nevettünk, hogy mi azért közel sem voltunk ilyen motiváltak a jelentkezésre a középiskolában.„De a műszaki dolgokkal voltak bajok. Főleg a rajzzal. Addig gyötörtem magam, hogy végigcsináltam a 4 évet és jó rendűre vizsgáztam.” – mondta Papa. Apukám is ott volt és egyből megszólalt: „Évával már elegünk volt. Állandóan tanult és rajzolt, ezért csendbe kellett lenni. Egyszer kiborította a rajzra a tustintát. Ó volt olyan botrány.” Papa 1966-ban érettségizett és általános gépésztechnikusi képesítést kapott az érettségivel. Elmondása szerint eleinte nem tetszett a kollegáknak a tanulása, de egy idő után kezdték elismerni. Utána vasútnál minden szakvizsgát letett, amit lehetett. „Kisforgalmi, nagyforgalmi, vágány gépkocsi vezető (ellenőrzi hogy a vágány milyen állapotban van). Ezek feltételei voltak amúgy is a 6 hónapos előkészítőnek a műszaki tisztképzőre.” Elvégezte a vasúti műszaki tisztképzőt, ami 2 éves volt és féléves tagozatokból állt. Utána kinevezték termelésirányító művezetőnek és vasútépítkezéseken dolgozott. Fizikai állományból átkerült szellemi állományba, azaz óradíjasból havi díjasba került fizetés szempontból. Új technológiával dolgoztak akkor éppen a vasútnál, amin Papa már részt vett. Ott gyakorlatban rengeteg tapasztalatot szerzett. Ettől feljebb már csak a mérnöki diploma lett volna, de azt már nem akarta vállalni a kora miatt. 18 évig volt művezető a MÁV-nál.
Nyugdíjas évek
Papa 61 évesen, 1986.01.01-ével ment el nyugdíjba. 60 év volt a nyugdíjkorhatár, de engedélyt kért, hogy januárig maradjon. Kapott a nyugdíjjal Máv-os egészségügyi ellátást, illetve 1. osztályra szóló élete végéig tartó bérletet. Büszkén meséli, hogy minden évben kiváló dolgozói kitüntetést kapott, és hogy a szorgalmának és kitartásának köszönhet mindent, ami igaz a nyugdíjas éveire is. Nyugdíjasként még jobban kitanulta az èpítkezési dolgokat (családi és utcabeli építkezések miatt), a kertészkedést,ès a cefrekészítést. Nyugdíj után pénzügyekben is kellett művelődni, mert tudatossággal gyűjtenie kellett olyan megfontolásból, hogy ha véletlen hamarabb elhalálozna, mint Mama, akkor szeretett volna mindenképp egy akkora összeggel gondoskodni róla, ami kitart nagyon sokáig, illetve a temetésükre is összegyűjtött mindent. Így Papa havonta takarékoskodik egyrészt a hagyatéktervezés miatt, másrészt a tüzelőt is így szerzi be. Mamára való gyűjtögetése kapcsán felmerült az is, hogy Mamának hogy alakultak a tanulmányai és a munkája. Kiderült, hogy azért is fontos, hogy gondoskodjon róla, mert annak idején a nők körében egyáltalán nem volt divat a tanulás és a munka. Mama 6 osztályt végzett és nem igazán dolgozott, mert a gyerekeket nevelte és a ház körüli munkákat intézte. Emiatt semmilyen nyugdíjat nem kap, ami ténylegesen gond lenne akkor, ha egyedül kellene élnie.
Papa nagyon sokat tanult és tanul a mai napig is nyugdíjas évei alatt, de ez már csak informális tanulás révén valósul meg. Egyrészt az „aranyszabályába”, a rendszerességbe beletartozik az, hogy folyamatosan olvas és versekkel is tornáztatja az agyát, illetve követi újságokban és TV-ben a napi híreket. Másrészt Papa nagyon szeret fiatalok társaságában lenni. Mi nagyon sokat vagyunk Apunál, mivel szeretünk bográcsozni és a kertben grillezni és neki van erre megfelelő helye és családi háza. Akár ha az Apu barátai jönnek át, vagy akár az én illetve a bátyám baráti társasága, Papát mindig áthívjuk, hogy egyen és igyon velünk. Ő is minden évben meghív mindenkit szüretkor a kertjébe, ahol büszkén itatja a fiúkat a saját borával és pálinkájával. Mindenkit ismer, és hiába vagyunk 2 generációval alatta, még is mindenkivel nagyon jól elbeszélget. Szeret a fiataloktól tanulni és mi is szívesen vesszük a történeteit, így a generációk közötti tanulás egyszerűen végbemegy a családi-és baráti összejövetelek alkalmával.
Végezetül, miután mindent elmondott Papa az életéről és a tanulásról visszaemlékezve egy negatívumot említett, ami átszőtte a munkaéveit és szerintem a nehéz gyerekkorából fakad: „Hiába küzdöttem fel magam a semmiből, a kisebbségi érzetemet sosem tudtam leküzdeni. A vezetői körbe mikor bekerültem őket megfigyeltem és nagyon sokat tanultam tőlük. Az volt a szerencsém, hogy jó az alkalmazkodóképességem, de valójában sosem éreztem magam közéjük valónak. Jobban éreztem magam az egyszerű emberek között, de a fejlődéshez mindenképp ki kellett lépnem a munkások közül a vezetők körébe.” Viszont sokat segített neki, hogy mindig voltak céljai. Most leginkább a korával kapcsolatosan tűz ki célokat. Papa nagyon büszke a korára. „A két matuzsálem”, így emlegeti magukat Mamával. Most augusztusban, ha eléri a 94 évet, azzal megelőzi a családfánkban a legidősebb Németit. Ezt már nagyon várja. A következő célja a 100 év természetesen, utána pedig, reméljük így is lesz, Józsa legidősebb embere cím. A korával kapcsolatban egy negatívum szokta érni. Habár Papa testileg és szellemileg is teljesen ép, ha még is kórházba kell mennie (általában évente 2 alkalommal bőrműtéten esik át 60 éves kora óta basalioma bőrbetegség miatt), az orvosok mindig kérik, hogy kísérje el egy családtag a megbeszélésekre. Állítólag már ilyen idős emberrel nem szeretnek az orvosok családtag nélkül beszélni, mert nem biztosak benne, hogy 100%-ban beszámítható és érti, amit mondanak neki. Persze ez Papa büszke természetét nagyon zavarja, de nem tud a születési dátumán változtatni.
Befejezés
A dolgozatomat pedig az alábbi melléklettel zárom. Mivel Papa minden alkalommal mikor találkozunk, kihangsúlyozza azt a három dolgot, ami a hosszú élet „titka” és a rendszerességet teszi állandó első helyre, így érdekesnek találtam feljegyzetelni egy teljes napját, hogy bemutassam, mennyire komolyan veszi ezt a pontot.
- 7-kor kelés, utána vérnyomásmérés. Reggel kicsit magas a vérnyomása. 150/60, pulzus 60-70. Télen begyújtással kezd. Papa fával szeret tüzelni. Egyrészt azért, mert sokkal jobb meleget ad, másrészt fontos neki, hogy a tüzelővágással is elfoglalja magát.
- 7:30-kor reggeliznek. Mama nem mindig kel már fel ilyen hamar, olyankor Papa egyedül reggelizik. Tésztalevest és lebbencslevelest szeret ilyenkor enni, mert állítása szerint ez nagyon jó a gyomrára és az epéjére. Reggeli után 1000 lépést tesz meg, ami kb. egy 10 perces sétát jelent az utcában. Papát mindenki ismeri az utcában és mindenki tudja a sétái időpontját, mivel minden nap találkoznak vele az utcán.
- Ez után kiszellőzteti a lakást és 200 letekerés következik a szobabiciklijén, amit nagyon hasznos találmánynak tart, főleg hideg időkben.
- 8:30-9 óra körül nekikezd az agya tornáztatásának, mivel imád olvasni. Két kedvenc írója Ken Folett és Wilbur Smith, de a Petőfi, Radnóti és Ady verseket is nagyon szereti és tud sokat fejből is. Szokott még olvasni pletykalapokat is, amit Mama is nagyon szeret. Járatják folyamatosan a Story, Hot és Kiskegyed magazint. Karácsonykor tőlünk is általában éves előfizetést kapnak ajándékba valamelyikre. Továbbá 1949 óta járatják a Debreceni helyi újságot a Naplót.
- 10 órakor tízóraiznak és kávéznak.
- Tízórai után Mama és Papa együtt olvasnak újságot és Tv-t néznek, főleg természeti csatornákat.
- 12-13:30-ig Papa lefekszik egy kicsit pihenni, aludni. Közben rádiót hallgat, általában a Kossuth vagy a Dankó rádiót.
- Délután 2-kor szoktak ebédelni. Régen Mama nagyon sokat sütött-főzött, de ma már nem bírja a főzést és a ház körüli munkákat sem, így járatnak minden nap ebédet a józsai Rózsás Csárdából.
- Ebéd után kimegy Papa a Rákóczi kertbe biciklivel (2-2 km oda-vissza), ahol van egy külön telke egy kis házzal. Ezen a telken gyümölcsfák vannak, illetve szőlő, amiket a pálinkafőzéshez és a borkészítéshez használunk fel családilag közösen. Jó idő esetén minden nap meglátogatja ezt a kertet és elvégzi a szükséges kerti munkákat.
- 4 körül, mikor hazaér a kertből az ATV-t nézi, illetve sportműsorokat. Közben 10 perces fellazító- és nyújtógyakorlatot végez, hogy a biciklizés után lenyújtsa az izmait.
- 6-kor vacsora, utána szintén sporteseményeket néznek közösen a TV-ben. Általában az este már leginkább a labdajátékok nézéséről szól. A kedvenc sportok a foci, kézilabda, kosárlabda és snooker.
- Este 8-kor még le szokott tekerni a szobabiciklin újra 200 tekerést, majd általában, a meccsektől függően, 10-11-kor van lefekvés.
Reméljük, még nagyon sokáig tudja tartani ezt a napirendet, mert ezzel példát mutat a családja és az egész falu számára.
